Az in vitro fertilizáció olyan módszerek összessége, melyek segítségével az oocita (petesejt) partner vagy adományozó spermiumaival történő megtermékenyítése a nő testén kívül megy végbe. A folyamatot az egyszerre több petesejt beéréséhez szükséges hormonális petefészek-stimuláció előzi meg, majd ezt követi az érett petesejtek levétele. A petesejtek laboratóriumban történő megtermékenyítése után a keletkezett embrió beültetésre kerül a méhbe.
A kezelés folyamata betegenként eltérő lehet, ezért az szakorvos minden esetben egyedi stimulációs protokollt dolgoz ki. A legtöbb esetben hormonális stimulációval kezdődik a menstruációs ciklus második napján, és 10 napig tart. A stimuláló gyógyszereket injekció segítségével kell beadni, a beadás pontos menetét és az adagolást pedig a betegnek minden esetben elmagyarázza az ápolónő – koordinátor. A petefészek-stimuláció alatt két alkalommal kell ellátogatni a klinikára, ekkor a petesejteket tartalmazó tüszők érését ellenőrzik, főként azok nagyságát és számát, valamint a méhnyálkahártya magasságát is. Ennek köszönhetően az orvos meg tudja állapítani a petesejtnyerés és az utolsó peteérést stimuláló injekció beadásának pontos idejét.
A menstruációs ciklus 12. napján kerül sor az érett oociták leszívására. A petesejtnyerés rövid altatásban történik hüvelyen keresztül, speciális punkciós tű segítségével, ultrahangosellenőrzés mellett. A petesejtleszívást követően a nő 2–3 órát pihen a kórszobában. Ugyanezen a napon a partner is leadja a spermamintát, amely feldolgozásra kerül és a spermiumok a leszívott petesejtek megtermékenyítésére lesznek felhasználva.
A petesejtek megtermékenyítése történhet hagyományos módon vagy ICSI módszerrel, a spermiumok feldolgozása pedig a szelekciós eljárások egyikével történik. Hagyományos eljárás esetén a petesejthez spermát cseppentenek, ezt követően pedig a spermiumok maguk hatolnak be a petesejtbe, ugyanúgy, mint természetes fogantatáskor. Ezt a módszert akkor alkalmazzák, ha a partner spermavizsgálatának eredményei jók.
Az így keletkezett embriókat inkubátorba helyezik tenyésztésre, ahol fejlődésüket folyamatosan figyelik. Az egészségbiztosítók háromnapos embriótenyésztést térítenek meg, viszont az embriók a blasztociszta állapotot általában csak az ötödik napon érik el. Egyes embriók fejlődése ebben a szakaszban különböző okokból megáll. Természetes fogantatásnál ilyen esetben a beágyazódásuk meg sem történik. Ezért a blasztociszta állapotot elérő embriók esélye a sikeres beágyazódásra jelentősen nagyobb. Ez is az oka annak, hogy lehetővé tesszük a hosszított embriótenyésztést. Ez akkor is elengedhetetlen, ha a pár szeretné elvégeztetni a beültetés előtti genetikai vizsgálatot, mivel a mintavételt a blasztociszta stádiumban javasolt elvégezni.
A friss embrióbeültetésre (embriótranszfer) leghamarabb három nap elteltével kerül sor, hosszított tenyésztés esetén öt nap után (tehát a menstruációs ciklus 17. napján). A megmaradt embriókat lefagyasztják (vitrifikáció) és később használják fel őket újabb beültetés szükségessége esetén (krio-embriótranszfer). Csak azok az embriók kerülnek vitrifikálásra, amelyek elérték a blasztociszta állapotot. Maga az embriótranszfer vékony katéter segítségével történik a méhnyakon keresztül, közvetlenül a méh üregébe. Csak egy embrió kerül beültetésre, ugyanis több embrió beültetése nem befolyásolja jelentősen a folyamat sikerességét, viszont nagymértékben növeli az ikerterhesség valószínűségét. A beavatkozás megközelítőleg 10 percig tart, fájdalommentes és elvégzését követően a beteg rögtön hazamehet.
Két héttel az embrióbeültetés után terhességi teszt elvégzésére kerül sor. Ez alatt az idő alatt a sikeres teherbeesés valószínűségét növelő kiegészítő kezelés folyik. Némely esetekben pecsételő vérzés léphet fel, ami azonban nem jelenti a ciklus sikertelenségét. A terhességi teszt továbbra is lehet pozitív, ezért nagyon fontos, hogy a beteg saját döntése alapján ne szakítsa meg a gyógyszerek szedését és bármilyen kétely esetén vegye fel a kapcsolatot az ápolónővel – koordinátorral.
A hagyományos IVF-ciklussal ellentétben a natív IVF-ciklus folyamán a beteg semmilyen hormonkészítményt nem szed a petefészek stimulációjára, az orvos pedig a beteg természetes ciklusa során kíséri figyelemmel a tüszőérést. Ilyen esetben általában csak egy tüsző érik be, és ezért a leszívás sem történik altatásban.
Mivel a natív ciklus során nyert petesejtek száma csak egy, legfeljebb kettő, a ciklus sikerességének valószínűsége kisebb, mint a hagyományos IVF-ciklus esetében, ahol a leszívott petesejtek száma magasabb. Ugyanis laboratóriumban nem termékenyül meg minden petesejt természetes módon, és a petesejtek egy részét a megtermékenyítést követően sem sikerül eljuttatni a blasztociszta állapotig, főként, ha a spermavizsgálat eredményei nem ideálisak. Ezért a natív ciklusnál érdemes elgondolkodni a ciklus sikerességétt növelő, kiegészítő módszerek alkalmazásán, mint amilyen az ICSI-módszer, amely a natív ciklusban nyert petesejtek alacsony száma révén olcsóbb (ICSI NATÍV), illetve a spermiumszelekciós eljárások valamelyikének használatán.
A natív ciklust leginkább azoknál a nőknél alkalmazzák, akiknek van rendszeres ovulációjuk és rosszul reagálnak a hormonális petefészek-stimulációra, mint például az idősebb páciensek, akiknél a hagyományos stimuláció hatástalan. Ugyancsak megfelelő választás azon nők számára, akik el akarják kerülni a petefészek hagyományos IVF-ciklussal járó hormonális stimulációját.
Az IVF SOFT ciklus folyamata szinte megegyezik a hagyományos IVF-cikluséval, azzal a különbséggel, hogy a stimulációs gyógyszereket kisebb adagokban alkalmazzák és a hormonális petefészek-stimuláció időtartama rövidebb. Ennek köszönhetően a stimuláció kíméletesebb a nő számára, ígyjobban is viseli. A beérett petesejtek mennyisége azonban egyenesen arányos a stimuláció intenzitásával, ezért a levett oociták száma alacsonyabb, általában 2–5. Ebből adódóan a sikeres ciklus valószínűsége, ugyanazon okoknál fogva, mint a natív ciklus esetében is, a hagyományos IVF-ciklushoz viszonyítva valamivel kisebb. Ezért ebben az esetben is javasolt a sikeresség növelésére igénybe venni a laboratóriumi eljárások valamelyikét, mint például az ISCI-módszert, ami a SOFT-ciklus folyamán nyert oociták kisebb száma miatt alacsonyabb áron érhető el (ICSI SOFT).
A SOFT-ciklus leginkább azoknak a betegeknek javasolt, akiknél hiperstimulációs szindróma kialakulásának fokozott kockázata áll fenn, illetve rosszul reagálnak a hormonális petefészek-stimulációra. Ezt a ciklust az idősebb betegek kezelésére, illetve a policisztás ovárium szindróma esetén is alkalmazzák.
hu
