Az ISCARE klinikákon az asszisztált reprodukcióban alkalmazott hagyományos eljárásokon és technikákon kívül olyan speciális laboratóriumi módszerek igénybevételének lehetőségét is kínáljuk betegeinknek, amelyek jelentős mértékben növelik a sikeres kezelés esélyét. Orvosaink és embriológusaink eleve a legmegfelelőbb kezelési eljárást javasolják leleteit és diagnózisait figyelembe véve, viszont érdeklődés esetén bármikor tanácsot kérhet tőlük az egyes eljárások szükségességét, illetve alkalmasságát illetően.
A spermiumok egészségét, már fejlődésük során is (átlagosan 70-75 nap) számos tényező befolyásolja. Az érett spermiumok csak néhány napig élnek, életciklusuk végén károsodásuk előfordulása fokozott – ezt DNS-töréseknek nevezzük. Ez a gyakoriság ideális esetben nem haladhatja meg a 15%-ot a mintában, amely érték a spermiumok természetes elöregedésének felel meg. A magasabb értékek azt jelzik, hogy már kialakult néhány sérült DNS-el rendelkező spermium. Az ilyen spermiumok a megtermékenyítés során zavarokat okozhatnak az embrió fejlődésében, ami a legtöbb esetben az embrió fejlődésének leállásához vezet, természetes terhesség, vagy IUI esetén pedig spontán vetéléshez.
A MACS és az MFSS spermium-szelekciós metódusokat olyan férfiaknak szánják, akiknél a spermiumok DNS fragmentációs értékei emelkedettek – különösen, ha ezek az értékek meghaladják a 30%-ot. A DNS fragmentációval rendelkező spermiumok aránya speciális elemzéssel, vagy átfogó Spermpack vizsgálattal mutatható ki.
A mágneses szelekció lehetővé teszi a sérült DNS-el rendelkező spermiumok kiszűrését a férfi ejakulátumából. A sérült spermiumok megváltozott sejtmembránnal rendelkeznek. Az így megváltozott membrán képes arra, hogy specifikus nanorészecskéket kössön magához. A szelekció során ezek a részecskék a mágneses mezőben rekednek azzal a spermiummal együtt, amelyhez kapcsolódnak. A sérült DNS nélküli spermiumok átmennek a szűrőn. Ez a módszer az MFSS-től eltérően olyan férfiak számára is megfelelő, akiknek az ejakulátumában alacsonyabb a spermiumkoncentráció, illetve felolvasztott minták szétválasztására is alkalmas.
Ez a metódus a spermiumok természetes szelekciós mechanizmusát utánozza. A MACS-től eltérően az MFSS-nél a spermiumok speciális csatornákon haladnak át, így csak a mozgékony egyedek jutnak át ezen a szűrőn. A csatornák kiszűrik a morfológiai rendellenességeket mutató spermiumokat is, beleértve a DNS fragmentáció okozta sejtmembrán-változásokkal rendelkezőeket is. Segítségével jó minőségű, mozgékony, ép DNS-el rendelkező spermiumok választhatók ki. Ez a módszer jelentősen növeli a teherbe esés sikerességét, csökkenti a vetélés kockázatát, és alkalmas IVF, ICSI és IUI esetén is. Felolvasztott mintáknál azonban nem alkalmazható.
Egy olyan mikromanipulációs módszerről van szó, melynek során egy nagyon vékony kapilláris cső segítségével minden érett petesejtbe bevezetnek egy spermiumot. A spermiumot embriológus választja ki mikroszkóp alatt, miközben többféle minőségi kritériumot bírál el. A peték megtermékenyítésének sikeressége ennél a módszernél 80% körüli.
A módszer csak testen kívüli megtermékenyítés esetén alkalmazható, és segítségével kizárható a férfioldali meddőség, főként a spermiumok nem megfelelő mozgékonysága. A mikrosebészeti spermiumnyerés (MESA/TESE) használata esetén ennek a módszernek az alkalmazása nélkülözhetetlen.
Az ICSI alkalmazása jelentősen növeli a lehető legtöbb petesejt megtermékenyítésének esélyét, ezért az alábbi esetekben is javasolt:
Az asthenozoospermia kifejezés azt jelenti, hogy a spermiumok motilitásában (mozgékonyságában) jelentős eltérések vannak, ideértve azt is, amikor egyáltalán nem mozognak. Amennyiben az ondó halott spermiumokat tartalmaz (nekrozoospermia), azok szintén nem mozognak, ezért fontos, hogy ezt a két helyzetet meg tudjuk különböztetni. Azért, hogy az embriológus meg tudja különböztetni a nem élő spermiumot az élő, de nem mozgékony spermiumtól, ún. spermium-mobilizálót használ. Ez egy olyan oldat, amely a spermiummintához adva képes mozgékonnyá tenni a nem motilis spermiumokat, ezáltal segítve az embriológusnak vizuálisan megkülönböztetni őket az élettelen spermiumoktól. Ezt követően az élő spermiumok felhasználhatóak a petesejt megtermékenyítésére. A módszert alkalmazzák a hereszövetből mikrosebészeti spermiumnyeréssel (MESA/TESE) szerzett spermiumok esetében is.
Amikor a petesejt találkozik a spermiummal, elindul az ún. petesejt (oocita)-aktiválás, amellyel megkezdődik a megtermékenyítés és az embriófejlődés folyamata. Ezt az aktiválást spermiumfaktorok váltják ki, amelyek fokozott kalciumtermelődést indítanak be a petesejtben. Ha a spermium ezekkel a faktorokkal nem rendelkezik, esetleg a petesejt nem megfelelően reagál rájuk, nem biztos, hogy megtörténik az aktiválás, így a megtermékenyítés meghiúsulhat. Az asszisztált aktiválásra ún. kalcium-ionofór oldatot használnak, amelyben az ICSI-t követően kb. 15 percre elhelyezik a megtermékenyített petesejtet. Ezt követően a petesejtet megtisztítják és inkubátorba teszik tenyésztésre.
Az asszisztált oocita-aktiválás alkalmazása leginkább akkor alkalmas, ha korábbi ciklusban sikertelen volt az ICSI-módszerrel történő megtermékenyítés, illetve, ha a kezelésre hereszövetből mikrosebészeti spermiumnyeréssel (MESA/TESE) szerzett spermiumokat használnak.
Természetes fogantatásnál a petesejt megtermékenyítése a petevezetékben történik. Ezt követően az embrió a méh üregébe vándorol, ahol beágyazódik. Az utazás körülbelül 5 – 6 napig tart. Ezalatt az idő alatt az embrió blasztociszta állapotba kerül. Nem minden embriónak sikerül azonban eljutnia ebbe a stádiumba – egyes embriók fejlődése különböző okokból megáll. A leggyakoribb ok az embrió genetikai rendellenessége. Az ilyen embriók nem ágyazódnak be, és spontán vetélés következik be, ami általában felismerhetetlenségig hasonlít a normál menstruációra.
Az IVF formájában történő asszisztált reprodukció esetében a petesejt megtermékenyítése embriológiai laboratóriumban történik. Ha a megtermékenyítés sikeres volt, az embriológusok a következő három napban figyelik, hogy az embrióban végbemegy-e a sejtosztódás. A harmadik napon sor kerül az embrió méhbe történő beültetésére. Ekkor azonban még nem biztos, hogy az embrió fejlődése nem áll le, illetve, hogy az embrió eléri a blasztociszta állapotot.
A meghosszabbított kultiváció során az embriót az ötödik, esetleg a hatodik napig figyelhetik. Ennek köszönhetően csak olyan embriók kerülnek beültetésre, amelyek elérték a blasztociszta állapotot és ezáltal jelentősen nő az esély arra, hogy a kezelési ciklus sikeres lesz és terhességhez vezet. A beültetésre ugyanakkor kerül sor, mint amikor az embrió a spontán fogantatás során kerülne a méhbe.
A meghosszabbított kultiváció egy általánosan alkalmazott módszer, amely fokozottan ajánlott a fennmaradó embriók fagyasztása (vitrifikációja) esetén is, mivel csak azokat az embriókat fagyasztják le, amelyek elérték a blasztociszta állapotot. Ezek az embriók a lefagyasztást és az azt követő felolvasztást is jobban viselik.
A meghosszabbított embrió kultiváció során az embriók fejlődését manuálisan figyelik – kiveszik őket az inkubátorból és mikroszkóp alá teszik. Ez a tenyésztés első, harmadik és ötödik napján történik. A Geri time-lapse inkubátornak köszönhetően folyamatosan és sokkal alaposabban tudjuk figyelni az embriók fejlődését a tenyésztés teljes ideje alatt. Ezt egy beépített kamera teszi lehetővé, ami minden embriót külön rögzít, rendszeres, ötperces időközönként, így az embriónak nem kell elhagynia az inkubátort, ami segít megtartani a fejlődéséhez szükséges optimális feltételeket. A megfigyelés eredménye egy time-lapse felvétel, amelynek segítségével az embriológus képes elemezni az embriók fejlődésének folyamatát és sikeresen feltárni az osztódás során esetlegesen előforduló anomáliákat. Ennek köszönhetően kiválaszthatók az embrióbeültetésre vagy a fagyasztásra legalkalmasabb embriók, ami segít növelni a sikeres ciklus valószínűségét. A time-lapse embriómegfigyelés főként azoknak a pároknak javasolt, akik ismételten sikertelen beültetéseken estek át, illetve azoknak a pároknak, akik az embriók genetikai tesztelését szeretnék elvégeztetni. Érdemes azoknak a pároknak is fontolóra vennie ezt az eljárást, akiknél a női fél 35 évnél idősebb vagy a teherbeesést súlyos andrológiai tényező akadályozza.
Az embrió egy bizonyos nagyságig egy erős burok (zona pellucida) alatt védve fejlődik. Ez a burok néhány nappal a megtermékenyítést követően az embrió növekedése által megreped, ami lehetővé teszi az embrió sejtjeinek megkapaszkodását– ún. beágyazódást – a méh nyálkahártyáján. Egyes esetekben ez a burok túl erős, és megakadályozza a megrepedést, ezáltal az embrió nem tud a burokból kijutni és beágyazódni, ami pedig gátolja a teherbeesést. Az ilyen burok legtöbbször az átlagosnál valamivel vastagabb, és ennek köszönhetően az embriológusok meg tudják állapítani az asszisztált hatching szükségességét, ami megelőzésként is elvégezhető. Az eljárásnak az a lényege, hogy egy speciális lézer segítségével megrepesztik a burkot, és kis nyílást hoznak létre rajta közvetlenül az embriótranszfer előtt. A megelőzésként végzett asszisztált hatchinget érdemes fontolóra venni:
Az embrió méhbe történő visszaültetése (embriótranszfer) és az azt követő sikeres beágyazódása a méh nyálkahártyájába az IVF-módszerekkel történő meddőségkezelés legfontosabb lépéseit jelenti. Az EmbryoGlue egy speciálisan az embriótranszferhez kifejlesztett közeg (oldat), amely egyes anyagok (hialuronán és rekombináns humán albumin) magas koncentrációját trartalmazza. Ezek az anyagok segítenek a méhben lévő környezethez hasonló környezet kialakításában és az embrió nyálkahártyához történő tapadásának fokozásában. Ennek köszönhetően kimutathatóan növekszik a sikeres teherbeesés esélye, amint arról egy nemzetközi tanulmány is tanúskodik, amely szerint a terhességek klinikai aránya 41%-ról (hagyományos közeg használata esetén) 49%-ra (EmbryoGlue használata esetén) növekedett (Bontekoe et al. Adherence compounds in embryo transfer media for assisted reproductive technologies (Review). The Cochrane Collaboration 2014).
hu
